55. JUBILEUMI TURNÉ
2017

2017.marc.25. Piotrków Trybunalski-Poland
2017.apr. 2. Reichenbach-Neuberinhaus-Germany
2017.apr.29. Tüskecsarnok-Budapest-Hungary (VIP-koncert)
2017.máj. 6. Erfurt-Alte Oper-Germany
2017.máj. 7. Basel/Pratteln-Switzerland
2017.máj.13. Bátorkeszi/Bátorove Kosihy-Slovakia
2017.máj. 20. Omega & Friends, Rostock-Germany
2017.jún.02. Odorheiu Secuiesc/Székelyudvarhely-Romania
2016.jún 22. Bratislava/Pozsony-Slovakia (VIP-koncert)
2017.jún.25. Nagyvárad/Oradea-Romania
2017.jún.30. Amfiteátor, Kolon/Kolinany-Slovakia
2017.júl.01. Mezőkövesd-Hungary
2017.júl.22. Szombathely-Hungary
2017.aug.05. Berekfürdő-Hungary
2017.aug.12. Amfiteátor, Galanta/Galánta-Slovakia
2017.aug.19. Törökbálint-Hungary
2017.aug.27. Satu Mare/Szatmárnémeti-Romania
2017.sept. 1. Löbau-Germany
2017.sept. 2. Prague,Lucerna-Czech Republic
2017.sept. 9. Stausee Kelbra/Rock Giganten fest.-Germany
2017.sept.17. Brassó/Brasov-Romania
2017.sept.27. Berlin-Admiralpalast-Germany
2017.sept. 29. Halle-Steintor Variete Halle-Germany
2017.sept. 30. Chemnitz,Stadthalle-Germany
2017.okt.2. Dresden-Kulturpalast-Germany

…

25. DRESDEN, NÉMETORSZÁG
2017.09.30.

24. CHEMNITZ, NÉMETORSZÁG
2017.09.30.

 

23. HALLE, NÉMETORSZÁG
2017.09.29.

22. BERLIN, NÉMETORSZÁG
2017.09.27.
(Ralf Hander képei)

21. BRASOV/BRASSÓ, ROMÁNIA
2017.09.17.

20. STAUSEE KELBRA, NÉMETORSZÁG
2017.09.09.

19. PRAHA, CSEHORSZÁG
2017.09.02.

(Kiss Laura fotói)

(Olympic-facebook fotók)

Kiss Laura beszámolója:

Végre eljött ez a nap is: Prága; lucernai koncert. Vártam. Nagyon! Éreztem, hogy ez jó lesz. Tudtam a többiektől, hogy itt volt az első koncertje az ötösfogatnak, az első Cikis koncert az 1971-es szakadás után, szerintem emiatt ez a koncerthelyszín az együttesnek is mindig különleges, kiemelt szerepű lesz, marad, főleg Cikinek. Másrészt talán túlzás azt állítani, hogy már hazajárunk Prágába, de az elmúlt pár évben voltunk már a városban párszor, szóval nem volt teljesen idegen a terep.

Mindenképp el akartam menni erre a koncertre. Egy kisebb társaság verődött össze, így hát kisbusszal mentünk Prágába. Útközben, Győrnél csatlakoztunk páran a többiekhez, majd irány Prága! Útközben sztorizások, korábbi koncertek felelevenítése, persze Laci is szóba került.

A tervezetthez képest kicsivel később érkeztünk meg a városba, ill. a Lucernához. Érkezéskor ismét rég nem látott arcokba botlottunk, többek között fővárosi, győri ismerősök, de láttam kicsit messzebb tőlünk a német omegarajongók csoportját is. Jó volt megint így, hogy ilyen sokan összegyűltünk, eljöttünk erre a koncertre, omegás ismerősök, barátok. Nemsokára eljött a beengedés ideje. Fura volt, hogy úgymond lefelé kell menni, bár én korábban voltam már az épületben Szabados Gyurival, és megtaláltuk a lenti terem bejáratát, de akkor persze zárva volt, illetve neten láttam képeken, hogy milyen ez a terem. Csak mentünk lefelé, lépcsőfordulók egymás után. Aztán meglátni a termet: szép, elegáns volt az egész. Viszonylag nagy is, lent a színpad előtt széksorokkal (sose értem, de külföldön legtöbbször előszeretettel ültetik le az omegás közönséget a koncerteken), illetve kétoldalt is volt két szinten végig ülőhelyek, páholyos részek, stb. Bóklásztam is kicsit, körbenéztem.
Kicsivel később összegyűltünk a többiekkel a színpad előtt. Két előzenekar volt a banda előtt, bocsánat érte, de nem jegyeztem meg a nevüket.

Nem néztem az órát, de kb. 9-fél 10 körül kezdődhetett a koncert. A megszokott Radetzky-s nyitány után robbant a hang és szilánkot szórt úgymond, amikor Meckyék rákezdtek az Életfogytigra, majd tovább fokozták a hangulatot a Babylon. A banda élt a színpadon, Katiék sokat mozgolódtak, Mecky kóborlása; az lenne a fura, ha nem így lenne. 
Talán ez az egyik legjobb momentum egy koncerten: amikor nem csak mi érezzük jól magunkat, hanem amikor azt látod, hogy ez visszahat a bandára is, és igazán felszabadultan, mosolyogva, jókedvűen játszanak ők is.

A repertoár a szokásos volt, de számomra mégse unalmas még most se. Nem volt Fekete pillangó és még egy dal, viszont egy cseh bandából jött fel a színpadra Petr Janda, és vele játszott egy számot a banda. Janda gitározott és közben énekelt, s vele Mecky is, csehül. A koncert végére kész örömünnepé változott a koncert, emelkedetté vált a hangulat, a ráadás számok előtt percekig tartó vastaps, füttyszó, éljenzés. Az jutott eszembe, hogy amolyan tavalyi kassai koncerthangulat, csak az még a sokadik hatványra emelve.
A koncert után dedikálás, beszélgetés a tagokkal. Majd a busz indulásáig hátralévő pár órában kis éjjeli séta Prágában, majd a hosszúra nyúlt, eseménydús nap után néma csend telepedett a buszra hazafelé, boldog fáradtságban aludtunk el.

Köszönjük Prága, Lucerna!
Köszönjük Omega! Sokadszorra is!

következő állomás: Kelbra (Németország)

(Vajdai Gyula fotói)

 

18. LÖBAU, NÉMETORSZÁG
2017.09.01.

(MDR-Christian Essler fotói)

(Vajdai Gyula fotói)

17. SZATMÁRNÉMETI, ROMÁNIA
2017.08.27.

(Czinzel László fotói)

 

(Harabics Zsolt fotói)










 
 

 

16. TÖRÖKBÁLINT, MAGYARORSZÁG
2017.08.19.
(Benkő László fotói)

Törökbálint várossá válásának 10. évfordulója alkalmából az Omega nagy sikerű, vidám, látványos koncertet adott a Kinizsi réten.
A szép számú egybegyűlteket Trunkos András, mint törökbálinti lakos köszöntette, megemlítve, hogy Mecky is „hazai pályán” lép fel, majd kezdetét vette a kicsiket és nagyokat, fiatalabbakat és idősebbeket egyaránt magával ragadó élmény. Hangok és színek egységben összefonódó kavalkádja, sodró lendület, ami együtt éneklésre készteti a tömeget. Különös varázslat, ami mindig működik, bárhol, bármikor!
Köszönet érte.

 
 

 

15. GALÁNTA, SLOVAKIA
2017.08.12.

 

A 60-as évek közepén az Omega első külföldi koncertjeit Csehszlovákiában adta, Galántán és Gútán. Ebben az időben még amatőr zenekaroknak számítottak, és magyar számokat nem is játszottak. Az együttes a legfontosabb szakaszaiban koncertezett a galántai amfiteátorban. Játszottak itt az első aranykorszakukban még Presser Gáborral és Laux Józseffel, a nemzetközi karrierjük csúcsán, amikor az Időrablót hozták el, és most, amikor fennállásuk 55. évfordulóját ünneplik.
Nagy várakozás előzte meg a koncertet, érezni lehetett, hogy négy évtizednyi kihagyás nagyon hosszú tud lenni. A 3000 jegyet néhány nap alatt elkapkodták. Mindenki előre tudta, hogy hatalmas bulira lehet számítani, ezt az is megerősítette, hogy csütörtökön a szlovák Desmod zenekar fel sem tudott lépni a szélvihar miatt, pénteken a David Koller band csak négy számig jutott el, mire őket is elmosta az eső. Az Omega nem csak a fő meglepetése volt a galántai vásárnak, de az egyetlen fő zenekar, ami megmaradt!

14. BEREKFÜRDŐ, MAGYARORSZÁG
2017.08.05.

Benkő László fotói:

Gondolatok a Berekfürdői koncert után!

Mi is történt tegnap megint? Semmi különös, megint túl vagyunk egy koncerten. Sokszor kérdezik tőlem is és más rajongók is mesélik, hogy felmerül ez. „ Miért mész megint!? Már hanyadszor látod!”
Mert ott kell lenni, szoktam mondani. De így is gondolom, ott kell lenni, mert mindig más, és mindig jó, és mindig beköltözik valami a szívbe, és ez csak ott és csak akkor érzi az ember, és ha kimarad valamelyik akkor hiányérzet van, mert a többiek mesélik, hogy ez milyen jó volt és sajnálhatod amiért nem voltál ott. Olyankor szomorú az ember.

Magam fajta rajongó sokat és sokszor izgul is a zenekar miatt. De miért is? Hiszen annyiszor, de annyiszor bizonyították, hogy nem kell. Minden akadályt vesznek. 
A tegnapi „akadály” az istentelen hőség.
Volt szerencsém pár pillanatra találkozni mindenkivel a koncert előtt, pár szót váltani egyikkel másikkal. Láttam, hogy nem csak engem viselt meg az út és a meleg, de ők is nehezen bírják ezt már. Kivétel a Mecky aki azt mondta, hogy őt a meleg sosem zavarta. Mindegy is, én akkor is aggódtam, hogy mi lesz ebben a hőségben.

Valamelyest jogos is volt,mert az első pillanattól az utolsóig látszott mindenkin, a fiatalokon kevésbé, hogy ez már nem semmi.
De , kezdődik! nem tudom, nem is tudhatom, hogy mi játszódik le ilyenkor a fejekben. Az enyémben, valószínű az lenne, hogy zavarjuk le gyorsan aztán menjünk Isten hírével csak legyünk túl rajta, hiszen a hőség a nézőtéren már már elviselhetetlen mindenemről folyik a víz.
Lemegy az intro ami mindenképpen érdekes és figyelemre méltó főleg annak aki először látja.

Kezdődik a Radeczky! A közönség tapsol jönnek be, de sem a Laci sem a Ciki nem vezényel, és nem bohóckodik, mint máskor, szinte csendesen elfoglalják a helyüket.Pedig a Laci kezében látom a pálcát nem használja, én izgulok tovább fáradtak melegük van gondolom magamban lemegy az induló. Kezdődik az életfogytig . Az Elefánt, meg a Mecky már úgy robbannak be, mint a megszokott. Kicsit megnyugszom jól szól és minden taktussal szinte érezhetően játszák be magukat. A dal végére, már nyugodt vagyok. Megy ez, mint a karikacsapás! A program gördülékenyen megy, mellettem az Új Babylon énekese minden dalt erőteljesen énekel, nem zavar örülök neki! Meleg van! Embert próbáló meleg, nem mondom, hogy ez nem látszik a zenészeken. Látszik… nagyon is látszik, de az is látszik, hogy a közönség kiszolgálása nem kérdés az Omegánál. Nincs rövidítés nem marad ki semmi, minden úgy történik, mintha a körülmények nem lennének mostohák. Kicsit több a törölközés, de kb ennyi. A hálás közönség ugyanúgy megkapja a ráadás számokat, mint máskor. Vége van! Embert próbáló koncert volt. De jó volt! Le a kalappal előttetek fiuk!

A koncert előtt, közben és azóta is számtalanszor jut eszembe valaki aki, elmaradhatatlan figurája volt ezeknek az eseményeknek.. Minden rajongó ismerte, hiszen közülünk való volt, aki egy kicsit a képeivel, mégis több volt mint mi. Sokunk szívébe marhatott bele a felismerés, hogy ő nem készít már több fotót nekünk… rólunk! De sokat és sokszor gondolunk rád, már az első alkalommal hiányoztál Lajcsi

Trepák András

  

13. SZOMBATHELY, MAGYARORSZÁG
2017.07.22

Mindent köszi Lájdzsesz!
Cikkely Lajos utolsó koncertfotói:

 

Rockünnep Szombathelyen

Szombat délután némi aggodalommal szemléltük az Emlékmű domb felett gyülekező felhőket, ami nem is bizonyult alaptalannak. Öt óra tájban leszakadt az ég, volt sok, majd még több eső, viharos szél, jég, egyszóval minden, ami koncertriasztó lehet.
Jó társaságban, jó helyen átvészeltük az égi „áldást”, és közel egy óra csúszással színpadra lépett az erőteljes rockzenét játszó Karthago, megalapozva az este hangulatát.
Tíz óra előtt a már alaposan besűrűsödött tömeg szeretetteljes ovációja kíséretében lépett színpadra a szombathelyi születésű Benkő László és a vele egykorú Jordán Tamás színművész, a Weöres Sándor Színház igazgatója. Néhány mondatban meséltek a hatvanas évekig visszanyúló emlékeikről, több évtizedes kapcsolatukról, közös munkáikról.

A Radetzky mars és a többezres közönség ütemes tapsa kíséretében sorban vonultak be a zenekar tagjai, ki sétálva, ki karmesterként vezényelve, ki tánclépésben, ki mint a zene és fény energiája! Végre kezdetét vette a várva várt produkció! A „Napot hoztam, csillagot” néhány csepp esőt is hozott, de szerencsére az égiek most kegyesek voltak hozzánk. A „Fekete pillangó”-t a közönség mintegy egy emberként énekelte. Jó érzés volt látni köztük a fiatalokat, akiket ez a megfoghatatlan, szinte megmagyarázhatatlan Omega érzés ugyanúgy magával ragadott, mint a személyes emlékekkel bíró, idősebb korosztály tagjait. Kedves színfoltként a „Régvárt kedvesem” dallamára egy hatalmas Omega zászló kíséretében a színpad elé futott két úr (többek számára nem voltak ismeretlenek) és kibontakozott a zászlón egy hatalmas aranyszínű Omega jel, alatt a felirat:1962 – végtelen (jele)

Szombathelyen folytatódott a magával ragadó mezőkövesdi jó hangulat. A teljes összhang, az együtt-lét öröme, ami egyaránt érezhető volt mind a zenészek, mind a zenekar és a közönség között.

.

12. MEZŐKÖVESD, MAGYARORSZÁG
2017.07.01.
(Cikkely Lajos fotói)

Puskely Márta írása

Tegnap este Matyóföld fővárosába, Mezőkövesdre érkezett az Omega. Pénteki ottlétemkor már látszott, hogy nagyon várják a bandát! 
Szombaton kora este a Kavicsos tónál lévő parkban kezdett sűrűsödni a tömeg. Még mielőtt kezdetét vette volna a koncert, a várakozó közönség már bemelegített és sorra énekelte a jól ismert dalokat.
Mikor besötétedett, megkezdődött a várva várt koncert, és megjelent a kivetítőn az Omega eddigi 55 évét összefoglaló remek videó, majd az elmaradhatatlan Radetzky induló, mely kellően meg is alapozta a hangulatot.
A közönség soraiban minden korosztály képviseltette magát, ifjak és örökifjak egyaránt. A legfiatalabb Omegások között voltak, akik végig ugráltak, táncoltak, énekeltek, és voltak, akik szájtátva figyelték a most is, mint mindig elvarázsoló fényeket.
Helybéliek többen csodálkozva beszélték egymás között, hogy ők bizony még soha ennyi embert nem láttak itt, a környező utcákban is zsongott az élet, pezsgett a város!
Voltak helyiek, voltak egész más vidékről érkezettek, de a szombat esti Omega koncert után mindenki élményekkel feltöltődve hagyta maga mögött Matyóföldet.

11. KOLON/KOLINANY, SLOVAKIA
2017.06.30.

Koncert a Csitári hegyek alatt

A méretek, a színpad, a nézőtér nagysága a siker szempontjából lényegtelen.
Egyik héten tizennyolcezer, másikon ezeregyszáz szív ugyanúgy együtt dobog a várva várt zene ritmusára.
Mind Nagyváradra, mind Kolonba először látogatott el az együttes. Hátborzongatóan felemelő, amikor szinte tapintható az együtt-lét zene- zenekar- és az azt ünneplő közönség között.
Az utóbbi közel három év személyes tapasztalatai alapján úgy gondoltam, hogy az erfurti siker felülmúlhatatlan. Tévedtem.
A kis szlovákiai településen minden szám után akcentussal vagy anélkül újult erővel dübörgött fel az Omegát kántáló kórus. A közönség soraiban, ahol minden korosztály képviselve volt, igen sok fiatalt láthattunk.
Zenekar és közönség egymás tükörképei. Vidámság, öröm, lelkesedés, szeretet, és hála ünnepe volt. Misszió, ami ezen a szinten bárhova elvihető.
Köszönet érte a vivőknek és a fogadóknak egyaránt!

10. NAGYVÁRAD/ORADEA, ROMÁNIA
2017.06.25.


 

9. POZSONY/BRATISLAVA, SLOVAKIA
2017.06.22. VIP-KONCERT

8. SZÉKELYUDVARHELY/ODORHEIU SECUIESC, ROMÁNIA
2017.06.02.

7. ROSTOCK, NÉMETORSZÁG
2017.05.20.

Bodo Kubatzki fotói:

6. BORFESZTIVÁL BÁTORKESZI/BÁTOROVE KOSIHY, SZLOVÁKIA
2017.05.13.

Cikkely Lajos fotói:

KONZERTFABRIK Z7 – PRATTELN, BASEL, SVÁJC
2017.05.07.

Mi lehet az, ami összeköt egy elegáns operaházat egy „gitárszaggató” rockcsarnokkal? A zene…olyan zene, ami a hosszú évtizedek alatt függetlenné vált az időtől, tértől, trendektől. Független, de mégis összeköt, mindenkinek mond valami személyeset, de ugyanakkor egyetemes mondanivalójával egységes egésszé is kovácsol. Vastaps dübörög már a koncertek elején, és már nincs jelentősége annak, melyik országból jöttünk, hány évesek vagyunk. Együtt vagyunk, ez a fontos, és ez az együttlét elgondolkodtatja az embert a dolgok fontossági sorrendjéről, és arról, hogy mit is tartsunk értékesnek. Mindkét helyszín teltházas volt. Az erfurti volt az inkább többgenerációs, szülőkkel, nagyszülőkkel és fiatalokkal. Mellettünk egy 1973 óta ott élő úr mesélte, hogy huszonéves lányától kapta ajándékba a jegyet, és együtt nézték a koncertet. Nem hiányoztak a német Omega barátok sem.Svájcban talán még nagyobb volt a várakozás, mivel ott 34 éve lépett fel utoljára az együttes. Az erfurti elegánsabb és a baseli rockosabb kinézetű közönség ugyanolyan lelkesedéssel várta, fogadta és több ízben is magyarul együtt énekelte a dalokat. Mindkét koncertet vidám hangulatú dedikálás követett.

 
 
  
  

 Kiss Zoltán fotói:

4. KONCERT ALTE OPER – ERFURT, NÉMETORSTÁG
2017.05.06.
  

Vajdai Gyula fotói:

3. KONCERT – TÜSKECSARNOK-BUDAPEST
(zártkörű koncert)

Az Omega remek hangulatú koncertet adott az InterCars cég zártkörű rendezvényén a budapesti Tüskecsarnokban. A rendezők előírása értelmében nem hirdethettük meg az eseményt, de örömmel tapasztaltuk, hogy az Omega együttes kifejezett kérésének és a biztonságiak rugalmasságának köszönhetően minden Omegás, aki eljött, könnyen bejuthatott. Ezen a koncerten a közönségben nem az Omega volt eredetileg a közös nevező, hanem az InterCars partnerség, de az elmaradhatatlan siker ismét bebizonyította, hogy valahol mindenki látens Omegás.

Cikkely Lajos képei:

2. KONCERT – REICHENBACH – NÉMETORSZÁG
2017.04.02.

Készülődés:

Krall Etelka beszámolója:

Omega 55 turné

Németországban, a szászországi Reichenbachban idén már ötödik alkalommal rendezték meg az Art-Rock Fesztivált, ahol egymást követve három napon keresztül léptek fel a zenekarok. A teljesség igénye nélkül voltak ott svéd, francia, kanadai, német bandák, és amire a legtöbb jegy elkelt, a fesztivál fénypontja, az Omega.

A helyszínt a ragyogó napsütésben térkép nélkül sem volt nehéz megtalálni, mivel a környező kis utcákból egy irányba tartottak a fekete pólós rock-zarándokok. Az épületbe lépve a szinte már nosztalgikus, múltidéző hangulat fokozódott, a különböző életkorú és feltehetően eltérő társadalmi-anyagi stb. helyzetű fesztiválozókat egy egységes, vidáman beszélgető, barátkozó csapattá kötötte össze a rockzene szeretete. Többen velünk is beszédbe elegyedtek, úgy, mintha évtizedek óta ismernénk egymást!

Ebben szerepet játszhattak omegás pólóink is, ismét megtapasztaltuk, hogy Németországban az „Oméga” még ma is varázsszó! Egyikünkről ott, azonnal meg is akarták vásárolni!
Nem csorbítva a többi fellépő népszerűségét és teljesítményét, az könnyen megállapítható volt, hogy amint közeledett az este és a fesztivál utolsó koncertje, egyre jobban megtelt a színházterem.

Mire felcsendült a Radetzky induló, megtelt a színpad előtti kis küzdőtér, és voltak ugyan széksorok a földszinten, de ülve szinte senki sem maradt! Egymást követték a kint jól vagy kevéssé ismert dalok, de a lelkesedést az ismertség ténye nem befolyásolta. Amit mégis kiemelnék: A „Napot hoztam, csillagot” és a „Ballada a fegyverkovács fiáról” első ütemeinél már hangos ováció volt.

Bár a törzsközönséget az idősebb rockkerek alkották, voltak ott fiatal arcok is bőven!
A hatalmas tapsot, ünneplést két ráadásszám, a „Léna” és az elmaradhatatlan „Gyöngyhajú lány” követte, ahol az, hogy a németek együtt énekelnek magyarul a zenekarral, már hagyományosnak mondható!

Köszönjük ezt a szép estét!

Vajdai Gyula képei:



 

1. KONCERT – PIOTRKÓW TRYBUNALSKI – LENGYELORSZÁG
2017.03.25.

 

 

 

Omega już w Piotrkowie
Koncertowy finał Dni Przyjaźni Polsko-Węgierskiej [Galeria]

Etelka Krall beszámolója:

Lengyelország – Gondolatok a barátság jegyében

Úgy hozta a sors, hogy még nem jártam Lengyelországban, de sokat hallottam a legendás lengyel-magyar barátságról. Mint tudjuk, gyakran az elmélet és a gyakorlat eltér egymástól, ezért kíváncsian vártam, milyenek lesznek a személyes benyomásaim. Álljon itt néhány adalék, ami bizonyítja, hogy mindez élő, és valóságos.
Szombat délelőtt rövid városnéző sétára indultunk a jeges északi szélben. Szembe jött egy idősebb úr, aki meghallva a magyar szavakat, odament Erikához, és könnyes szemmel szorongatva a kezét mondta el lengyelül a szállóigét: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt isszák egymás borát. „

Egy nagy térre értünk, ahol a lengyel, magyar és a városzászló alatt szabadtéri kiállítást tekinthettünk meg az 1956-os eseményekről.
Tovább sétálva szembe jött velünk három apáca, meghallva a magyar szót, összenéztek, majd szeretettel ránk mosolyogtak.
A kedves mosolyt, baráti ölelést (csak úgy, szinte már reflexből, természetesen) többször is megtapasztaltuk a két nap alatt.
A koncerten a hatalmas tömegben nagy kihívást jelentett az első sor megközelítése, de kitartóak voltunk. Mártinak sikerült, én mögé álltam, közben beszélgettünk. Két korombeli lengyel hölgy állt mellettünk. Egyikük mosolyogva átadta a helyét, és a barátnője mögé állt. Mindezt úgy, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb. Nem tagadom, ismét nyeltem a meghatottság könnyeit, mint ahogy már többször is utunk során.

Hálás vagyok mind a lengyel embereknek, mind az Omegának, akik erre az útra inspiráltak, hogy ezt a tiszta, őszinte, reményt adó szeretetet megtapasztalhattam.

 

Piotr Selec képei: