Klub élet 1.rész
.
OMEGA – meglátni, hallgatni = megszeretni ! És ez valóban „ egy életre szól „ !
.
Megosztanám Veletek megismerkedésem történetét az OMEGA együttessel.Ne számítsatok nagy storyra, vannak sokkal emlékezetesebb találkozásaim is Velük. Ahhoz azonban, hogy ezek megtörténjenek, szükség volt az elsőre !Az időpont 1962/63, gimnáziumba jártam, 14 éves voltam. Az egyik osztálytársnőm – Gál Babi, egy őszi délután elhívott valamiféle zenés programra. Apukája a XVIII. kerületi, lőrinci Rózsa Ferenc Művelődési Ház ( ma Rózsa Műv. Ház ) igazgatója volt. A hely nagyon messze volt I.kerületi lakásunktól, de Gál apuka kocsival vitt és hozott minket, így elengedtek a szüleim.Véget nem érő utazás kezdődött az Üllői úton kifelé, és még mindég csak kifelé, mire egy jobbra kanyarodás után megérkeztünk a Városház utcába. Az igazgató úr leültetett minket a nézőtéren, és ment az irodájába dolgozni.A műsor elkezdődött. Kijött a színpadra öt helyes, csinos, mosolygós, rövid hajú fiú – az OMEGA együttes. Megszólalt a zene, ha énekeltek, csak angolul tették. Hogy miket ? Arra már nem nagyon emlékszem, de voltak Cliff Richard és Shadows nóták, és további népszerű külföldi együttesek legnagyobb sikert aratott számai, főleg ének nélküli zenekari megszólalásban.Áhitatosan hallgattuk a zenét, mely iszonyatos hangerővel szólt. Számunkra újdonság volt, magával ragadó. Ezen a délutánon, estén úgy éreztem, a hangszerekből megbabonázó varázspor hullott.
.
Előtte is nagyon kedveltem a zenés műsorokat, kislányként beértem az adódó lehetőségekkel – főleg a hazai táncdalénekesekkel, a divatbemutatókon Balassa Tamás tánczenekarával.A következő Rózsa bulikat már egyre türelmetlenebbül vártuk. Órákkal előtte, többszöri átöltözés után sikerült kiválasztani, hogy mit veszünk fel este, el nem indultunk haj bodorítás nélkül.Továbbra is ültünk a nézőtéren, de egyre gyakrabban akadtak „problémáink”, vetődtek fel kérdéseink, melyekre csak az igazgató úr- Gál apuka tudott megoldást – a színpad másik oldalánál lévő irodájában. Ha meg végre sikerült a folyosón találkozni valamelyik kiszemelt zenész fiúval, irultunk-pirultunk, bújtunk volna a szőnyeg alá.Babi nem lett Omega rajongó. Az én szeretetem viszont töretlen ! Nem tudok minden koncerten ott lenni, de a technika mai eszközeinek segítségével akár a nap 24 órájában élvezhetjük a csodás, szívet melengető, sejtjeinkbe ivódott hangokat, az OMEGA ZENÉJÉT.
.
Nagyon nagy köszönet érte!
.
Percz Mária írása
.
