Moszkva, 2015, Retrospektív

Az orosz nyelv számomra nagyon nehéznek bizonyult. Kb. két-három szót bírtam megjegyezni a külföldi út alatt, és azt is nagyon sokat kellett gyakorolnom. A moszkvai terek hatalmasak, nagyon nagyok a távolságok a városban. Kipróbáltuk a metrót, nagyon mélyen van a föld alatt. A szerelvények ugyanolyanok, mint nálunk az M3-mas, de az állomások nagyon szépek, a metró képes több percig zakatolni anélkül a föld alatt, hogy megállna. Nagyon széles autóutak, modern és nagy autók mindenfelé. Számomra nehezen érthető túldíszitettség jellemzi az ortodox vallást, ami több helyen megtalálható egyes boltokban, illetve a templomokban.

Az Omega Oratórium Moszkva (és egyben az ortodox egyház) legnagyobb templomában, a Megváltó Krisztus székesegyházban volt, annak egy föld alatti zsinati termében. Helyi szimfónikusok és kórus kísérte a bandát. Én azt fel nem fogom néha, hogy ez az együttes hogyhogy ennyire sikeres mindenfelé. Külön meg kell értenem azt, hogy mi a sikerük alapja itthon (a szabadság szimbóluma), miért Németországban (a siker szimbóluma), és miért sikeres Felvidéken és Erdélyben (a magyarság, az összetartozás szimbóluma). De Oroszországban? Talán voltak szép számmal magyarok, de sok orosz is volt a nézők között. A koncert közben többszöri vastaps, az Égben lebegők csarnoka után óriási standing ovation, a gyöngyhajú lány alatt valaki önkívületben ugrált, karjait folyamatosan emelgette, más az öklét rázva tombolt. A petróleumlámpa alatt többen önfeledten táncoltak, testben és/vagy lélekben fiatal egyaránt..

A bandát jellemzi a siker fent említett alapkövein túl a rockzene iránti teljes odaadásból táplálkozó karizmatikus kisugárzás, az örömmel megélt zenélés, az alázatos, nehéz munka a próbák során. Ez gyümölcsözik a színpadon a show alatt. Ennek a sok összetevőnek az eredményeképpen, egy magasabb, a zene művészete által létrehozott komplex kommunikációs csatornán keresztül jut el a nézőhöz az élmény, ez váltja ki az éljenzést, a vastapsot, az eufórikus örömöt. A siker fent említett alapköveire nagyszerűen építi fel az együttes a produkciót, és így történik az, hogy ahol fellépnek, sikert sikerre halmoznak..

Itthon nemrég beszéltem egy orosz hölggyel, és beszéltem neki az Omegáról, amit külföldön a Kelet Rolling Stones-ának is hívnak. Meséltem, hogy Moszkvában is felléptek egy templomban, nagy sikerrel. Kérdezte, hogy melyikben, mire én mondtam, hogy a legnagyobbikban. Ezt nem nagyon akarta elhinni, mire én megmutattam a telefonomon a templom képét. Több másodpercig tágra nyílt szemmel nézett.

Kiss Gábor irása