“Úgy indultam el…” Rajongók emlékei
Dr. Sóki András szegedi gyógyszerész 1962 augusztusában született, majdnem egyidős az Omegával. Olyan ember, aki a háttérből önzetlenül tudja adni azt, ami éppen szükséges, vagy amivel örömet okoz. Az utóbbi időben tevékenyen részt vesz a koncertvideók készítésében, Omegás pólókat tervez és ajándékoz. Sokan ismerjük és kedveljük saját gyártásban készült gyümölcsszörpjeit. Ő maga így vall kötődéséről, emlékeiről:
.
„Jelmondattal kezdem: „Jöttünk a semmiből, és ébren álmodunk, ez egy életre szól!” 1962. augusztus 13-án Szegeden születtem, 14 éves koromig a Makó melletti Apátfalván éltem. Ez egy közel 5000 lakosú falu volt egy mozival, művelődési házzal, és a magántelefonok száma öt és tíz között lehetett. Rövid korrajz ez a 60-as évek vidéki Magyarországáról, ami magyarázza, hogy a lassú információáramlás miatt a rock and roll szele ilyen helyekre nehezen fújt be.
.
Első omegás emlékeim elég koraiak. Az általános iskola első osztályába jártam, amikor a szünetekben a harmadikosok, negyedikesek torkuk szakadtából üvöltötték a „Régi csibészek” –et. Azután hosszú évek teltek el Omega nélkül. 1976-ban Kecskemétre kerültem a piaristákhoz, az ott eltöltött évek több szempontból meghatározóak voltak. Volt egy osztálytársam, akinek az apja 1956-ban disszidált, de ide küldte vissza a fiát Amerikából. Ő volt Steve Lehoczky, Lehoczky Pisti, aki megjelent három ZZ Top lemezzel, ami még Nyugat-Európában is ritkaságnak számított. Aztán a pesti srácok meghozták az első Omega lemezeket. Ezzel kezdetét vette az örök szerelem! Emlékszem, a lemezbolt kirakatában ott lógott az 5-ös és 6-os album. Az együttes nyugati sikerei itthon nemigen láttak napvilágot, de mi ebben is szerencsések voltunk. Egyik osztálytársunk édesanyja volt az akkori francia sajtóattasé, tőle tudtuk meg, hogy megjelent az Időrabló Nyugat-Európában. Ettől kezdve vártuk mi is a csodát. Gimnáziumi éveim a space-rock jegyében teltek. Első koncertélményem 1980-ban az Omega-LGT-Beatrice turnén Balatonlellén volt. Következő 1982-ben a Budapest Sportcsarnokban, majd részben egyetemi tanulmányaim, részben az együttes hétéves leállása miatt hosszabb szünet következett. És jött 1994! Népstadion, szakadó eső! Az égiháború volt az összekovácsoló erő a színpad és a nézőtér között! Ez egy meghatározó koncert volt. Természetesen az 1999-es és 2004-es stadion koncertek sem maradtak ki. Ha jól emlékszem, 2009-ben csatlakoztam az Omega-fórumhoz és a Fan Club-hoz. Ahogy beindult 2012-ben a jubileumi év, sok koncertre eljutottam: Szeged, Miskolc, Sepsiszentgyörgy, Szabadka, Dunaszerdahely, Törökbecse, Budapest Aréna, Veszprém…erről majd mesélek egy történetet. A következő élmény, ami hatalmas lökést adott, az Oratórium volt. Teljesen más hangulatú, az eddigiektől eltérő, szívet-lelket melengetőbb környezetben (nem, mintha a többi nem lenne az) , mélyebb elmélkedésre ösztönző alkalmak voltak a templomi koncertek. A Karlovy Vary koncert szintén sorsfordító volt. Jelentkeztem az autóbuszos útra, és ott sok jó embert ismertem meg, akikkel a mai napig barátságban vagyok.
.
A 2012-es évhez kötődik egy történet. Munkahelyemen a már hagyományos év végi bulit terveztük. December elején közöltem, hogy a buli december 29-én lesz, és déli 12 órától másnap 2-ig fog tartani. Munkatársaim nem vettek komolyan. Délben el is indultunk az autópályán, Lajosmizsén megálltunk enni, inni, beszélgetni, majd újra irány az autópálya, és meg sem álltunk a veszprémi Arénáig. Meg is lepődtek egy csöppet! Mondtam nekik: Gyerekek! Az Omegát lehet szeretni, nem szeretni, de mivel már a magyar történelem része, legalább egyszer látni kell! A koncert lezajlott, élvezték is a csajok, és ígéretemhez híven éjjel kettőre Szegeden voltunk.
.
A másik történet Kolozsvárhoz kötődik, ahol két erdélyi rajongó a rajtam levő omegás pólót szerette volna megvásárolni. Ott nem vetkőztem le, de egy cigarettás dobozra felírtam nevüket, címüket, majd itthon megcsináltattam a két pólót és elküldtem nekik. Szekszárdon ismét találkoztunk, ott köszönték meg.
Mit ad nekem az Omega? Nehéz megfogalmazni. Talán mindent. Érzelmeket, barátságo-kat. Sülyi Péter szövege jut eszembe:
“Állunk itt a pultnál, hol annyi fény kihunyt, valami fölkavart bennem egy réteg hűlt hamut. mi volt a feladatunk, vajon lesz-e rá tanúnk? Sikerült-e a szíveket meggyújtanunk?”
Úgy gondolom, ezt az együttesnek írta, de nekünk, rajongóknak is nagy felelősségünk van abban, hogy akik nem ismerik eléggé az Omegát, azoknak is gyújtsuk meg a szívét a lánggal!”
.
KE
.
