Felavatták Benkő László sírkövét


Balogh József beszéde:

Benkő László az az ember, akit senkinek nem kell bemutatni.
Benkő László az az ember, akivel majd mindenkinek van valamilyen személyes története.
Benkő László az az ember, aki mindannyiunk számára a „mi Lacink”.

A díjak, tisztségek, kitüntetések, tagságok, címek, melyek köré egy ilyen alkalomkor, mint ez a mostani, beszédet építenek, Benkő László esetében magasra ívelő pályát rajzolhatnak meg. Én mégis néhány személyes emléket felidézve szeretnék a kitüntetések-címek-tisztségek mögötti ember portréján pár ecsetvonást elhelyezni.

Első és utolsó találkozásom Lacival….

1979 tavaszán egy vasárnapi napon, az akkor még csak álmainkban formálódó Omega Fan Club egyszemélyes küldöttségeként felültem Pécsett a Budapestre induló autóbuszra. Benkő Lászlóhoz indultam, mert a pécsi ORI irodában az ő címét sikerült megkapnunk.

Budapest, Rákóczi út 80. Fogalmam sem volt, merre van ez a cím, de elindultam. Abban az időben az Omega többet volt külföldön és stúdióban, mint idehaza. Esélyem, mint az árnyéknak délben, hogy elcsípem az Istent. Igen, az Istent, hiszen akkor nekünk az Omega tagok szó szerint istenek voltak. Addig a nevezetes napig csak színpadon láttam őket. Előbukkantak a sötétből-füstből, „leszálltak hozzánk” egy ismeretlen térből, majd visszaszálltak. Mi pedig két koncert között vártuk a következő csodát, a következő koncertet. Zsenge ifjú voltam, naiv, nem is gondolkodtam azon, mi lesz, ha nem találkozom az Istennel, de azon se, hogy mi lesz, ha találkozom vele. Egyszerűen csak mentem, hisz eljött annak az ideje, hogy elinduljak az úton, amiről akkor még nem tudtam, hogy az Utam is lesz.



Ahogy beléptem a Rákóczi út 80 kapuján, az idő tájt nem zárták még kulcsra a kapukat, mintha dimenziót váltottam volna. A lépcsőház egyetlen freskó volt megszámlálhatatlan üzenettel, rajzzal, vallomással. Egy számomra addig elképzelhetetlen graffiti-cunami, Omega jelekkel, idézetekkel, és mind az Omega iránti rajongásról, szeretetről, Benkő Lászlóról szólt. Beleszédültem a váratlan látványba, és mire felértem a legfelső szintre, szó szerint kába voltam az érzéstől, a tudattól, hogy hová is érkeztem. A gang szegletében az ajtón a tábla: Benkő László. Az esélytelenek nyugalmával és a négy emelet tudatmódosító élményével nyomtam meg a csengőt, lesz, ami lesz. Nem voltak előre bekészített kész mondataim, így amikor nyílt az ajtó, és ott állt előttem teljes hús-vér valóságában Benkő László, első meglepetésemben azt se tudtam, mit tegyek. Elrohanjak, térdre boruljak, érintsem meg óvatosan, hogy kiderüljön, nem csak káprázat, amit látok? És mielőtt megszólaltam volna, maga az Isten szólt hozzám: „Szia! Miben segíthetek?” Persze, látszott rajtam, hogy nem a postás vagyok, és hogy ez a pillanat, amibe megérkeztünk, Ő meg én, nem egy hétköznapi pillanat volt, legalábbis az én számomra. Csak annyit mondtam, hogy Pécsről jöttem, és néhányunk nevében egy közös kérésünket szeretném közvetíteni. Betessékelt. Leültetett a hallban és beszélgetni kezdtünk. Vasárnap délidőben. Ha akkor annyi eszem lett volna, mint ma, el sem indultam volna. És még nincs vége, volt merszem előadni, hogy mi Pécsről öten srácok szeretnénk végigmenni a turnén, ott lenni minden koncerten, és ha lehet, akkor beállnánk segítő technikus féléknek. Ez volt a kérés és egyben az ajánlat, amit a küldöttségben vittem magammal. Ha akkor annyi eszem lett volna, mint ma, ilyen kérést ki sem ejtettem volna a számon.
 
Nem tudtam én akkor felmérni, hogy akihez mentem megérzett-e valamit, vagy egyszerűen csak olyan jó kedve volt, vagy már akkor annyira nagy szíve volt, de elhinni is csak hazafelé a buszon hittem el és fogtam fel a csodát, hogy kérésünkre a válasz a világ legtermészetesebb módján kimondott „persze” volt. „Persze, lehet. Miért ne? Az első koncerten keressétek Nemes Lászlót és mondjátok, hogy velem megbeszéltétek. De legyetek ott délben, mert ha már bepakoltak, esélyetek se lesz.”
 
Ez volt első találkozásom, ami az Istennel kezdődött, és percekkel rá az Emberrel végződött. Elveszítettem ezen a találkozón egy Istent, akit addig megközelíthetetlennek gondoltam, és találtam egy Embert, aki megközelíthető, aki alig tűnt másnak, mint közülünk valónak. Leszámítva, hogy sokaknak ő továbbra is Isten maradt. Nekem attól a naptól Laci.
E jeles naptól a kapcsolatunk találkozásról találkozásra megerősödött, rendszeressé vált, barátok lettünk. Megszámlálhatatlan sztori, élmény született ebben a barátságban, amiből az első találkozás után az utolsó találkozásunkra emlékeznék most vissza.
 
2020 őszén, a hosszas kórházi kezelés után otthon lábadozott Laci, amikor meglátogattam. Zsuzsával szerveztük meg a látogatást, „Gyere Józsi, sétáltasd meg Lacit, jót tesz neki, és kell is a segítség.” Már nagyon vártam, hogy ne csak a kórházi hírek felől halljak róla.
 
Csupa allegória volt ez a két találkozás. Az első találkozásunk tavaszra, a kinyílás időszakára esett, míg az utolsó őszre, a lombhullás idejére. A lépcsőház a Horváth-kertben ha nem is rajongói graffitik révén, de a falakon a képek, emlékek, ereklyék itt is arról árulkodnak, hogy ez itt Benkő Laci otthona. Lacit idéző kis kiállítás fogadja az érkezőt. A lakás itt is a gang sarkában nyílik, és Zsuzsa itt is ugyanaz a ház melegét adó asszony, mint évtizedekkel előtte.
 
 
1979-hez képest 2020-ra nagyot fordult a világ. Minden, és benne mi magunk is mások lettünk 2020-ra egyfelől, és mégis ugyanazok maradtunk másfelől. Olyan érzés a változások ellenére is az időtlenségnek ez a megtapasztalása, mint amikor egymásra helyezünk egy kört és egy négyzetet, a kettő mégis tökéletesen fedi egymást. Amikor „A”-ból indulva nem „B”-be, hanem ugyanoda, „A”-ba érkezünk. Így sétáltunk a parkban és beszélgettünk. Témáink sorában legalább annyi szó esett jövőről, mint múltról. Tervei voltak még Lacinak, ugyanakkor egyfajta összegzés is benne volt ebben a találkozásban. Viszonylag keveset beszélt magáról, az egészségi állapotáról, ez ügyben szinte csak a kötelező köröket futottuk meg. Sokkal inkább vallott minden mondata arról, hogy Ő pont az az EMBER, így csupa nagy betűvel, akinek mindenki ismeri őt. Még elesettségében is mások felé fordította figyelmét-érdeklődését, még segítségre szorultságában is azon jártak a gondolatai, hol miben segíthet, mit tehet még ő, milyen feladatok várnak még rá.
Ez után a beszélgetés után értettem meg, hogy nem véletlenül láttuk mi őt Istennek. Ésszel persze tudjuk, hogy ember volt Ő, azon kevesek egyike, akinek sikerült az Arany János-i útravaló szellemében beteljesítenie földi létét:
 
„Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”
(Arany János: Domokos napra)
 
Laci, Te ez voltál és maradsz is számunkra!
 
 

Újra kiadják az  angol nyelvű Omega lemezeket !

2022 januári indulással, háromhavonta jelenik majd meg egy-egy dupla CD. A sorozat első etapja úgy valósul meg, hogy négyszer két reprint CD kerül egy-egy dupla tokba. Ezek mellett nemsokára megjelenik vinil lemezen, tehát bakeliten is mindegyik album.


 

ELBÚCSÚZTATTÁK KÓBOR JÁNOST



Gazdag László beszéde:

Tisztelt gyászolók, tisztelt jelenlevők és mindnyájan a televízió készülékek előtt, határokon innen és túl!

Emlékezni jöttem, nem búcsúzni. Kóbor Jánostól nem búcsúzhatunk el, velünk van, velünk marad. Szuggesztív személyisége egész életünkre hatást gyakorol. Amikor a rádióban felhangzik egy dalfoszlány, vagy két óra színpadi varázslatot látunk, nem csupán lelki kapaszkodót jelent, hanem egy másik világba vezet minket.

Kedves Mecky! Milliók bálványa vagy és az is maradsz mindenki szívében. A halhatatlanságot már régen elérték az Omega dalai és zenészei. Azonban mit sem érnének a sejtelmes, vagy feszes dallamok, csodálatos szövegek, a közönséggel való rezonancia nélkül. Pontosan tudtad, hogy a lelkeinket kell megnyerned, mert a dalokon túl a közönség a legfontosabb. A szeretet számtalan megnyilvánulása maga az éltető erő.

A Kinizsi utca és az E-klub hevülete mindenkit megérintett, aki csak egyszer is látott benneteket. A 70-es években számotokra megnyílt Európa. Itthon a balatoni koncertek és a felejthetetlen Kisstadion bűvölete egy életre szólt. Később a stadionok gigantikus látványát is elhomályosítottad, amikor kirobbantál a színpadra. Játszottatok kis klubokban és hatalmas arénákban, eldugott helyeken és metropolisokban. Amióta szabadabb világban élünk, nem volt olyan koncert sehol, ahova ne kísértek volna el a hűséges, hazai rajongók. Igazi ünnepet jelentett, amikor születésnapodat egy koncert napján köszönthettük. Erdélyben meghitten, Felvidéken ünnepélyesen, lengyel honban pedig tombolva.

Az elmúlt évtized ajándéka, a szakrális térrel való találkozás. A templomi oratórium koncerteken régi és új dalok leltek otthonra. Talán észre sem vettük, de Istenkeresésünk fontos lépései ezek. Az oltár mellől dúdoltad, hogy „Isten is hisz ünnepünkben.”

Sok-sok ezer kilométert utaztunk kettesben, néha csendben, elgondolkodva, máskor hosszan beszélgetve, időnként hitvallásszerű igazságokat keresve. Egyszer arra kértél, hogy egy csehországi koncert után rögtön induljunk haza autóval, a hétvégét már otthon szeretted volna tölteni a családoddal. Némi meglepetésemre, éjszaka a csillagok szerint tájékozódtál. Nem az unalmas utat nézted, nem az idő múlását figyelted, hanem szinte vágyakoztál a csillagtérbe.

Hálás, atyai mosollyal nyugtáztad pirkadatkor, hogy hazaértünk, kezdődhet egy új nap. Igen, egy Új nap a teremtésben, ahogy azt megénekelted. Hitedet nem vallottad meg hangzatosan, hiszen a dalaidban minden megtalálható, belülről élted meg, szinte szemérmesen. A közeledben érezni lehetett belső törvényeidet, amelyek egész életed során vezettek. Éppen úgy, ahogy hazakísértek a csillagok. Ekkor értettem meg, hogy számodra kevésnek bizonyulnak a földi lét dimenziói, az örökkévalóságban gondolkodtál. A gyűrt fotókon éppen ez köszön vissza, minden mozdulatod egy emlékmű, amit a zene mágiájában éltél meg. Hallatlanul erős színpadi kisugárzásod szerénységgel és közvetlenséggel párosult. Fáradhatatlan türelemmel, megértően fogadtad a rajongást és az érdeklődést egyaránt.



A koncertélmények százait nem lehet elhomályosítani, de mégis emlékezetesek a színpadtól távoli pillanatok. Turné közben ritkán lehetett veled kitérőket tenni, de egyszer elvihettelek a weimari Liszt-házba. Liszt Ferenc volt talán az egyetlen igazi példaképed. Inspirált a helyszín, áhítattal ültél le Liszt zongorájához és egy pillanatra elképzelted, milyen atmoszférát tudott teremteni egy zseni, egy más korban, más zenével.

Joggal érezheted azt, hogy a zenei életműved kerek egész, nincs mit hozzátenni. Még testamentumot is írtál hozzá, gondosan eltervezve. Rajtunk a sor, hogy teljes mélységében felfedezzük, közelebb kerüljünk az emelkedettséghez. Az Omega világában tudjuk, hogy „a láda zárva, a kulcsot rejti belül”. Akkor lenne nyitható, ha feltárnánk a zene összes titkát, de vajon lehetséges ez egyáltalán? Súlyosan tömör üzeneteket kapunk, melyek teljes befogadásához időre és kellő figyelemre van szükség. Az életmű időtlenné vált, átlépi a hétköznapok bizonytalanságait, mélyen megérint szépségével, amelyből erőt meríthetünk újra és újra.

Tizenhetedikén születtél, ahogy ma is tizenhetedike van. Hiszen ez a kedvenc számod, mert még a számokban is a misztikumot szereted, a prímszámok titokzatos világát.

Drága Mecky, emlékezni jöttem, nem búcsúzni. Nélküled mindnyájan az álmaink koldusai lettünk. Odafent született hitedet te már megtaláltad, karnyújtás az öröklét. Megszabadítottad súlyától az élet súlyát, biztonságba kerültél. Most, amikor a néma csend játszik velünk, hiszem, hogy találkozunk még: reményed ragyogó fény!

Gloria et honor, aeternum. 

 

ISTEN VELED,  MECKY!

KÓBOR JÁNOS (1943-2021) 

„Most búcsúzom, jóbarátaim,
Találkozunk még, mondanám,
De már nem hiszem, hogy újra eljövök,
Mert Gammapolis vár reám.”
 
 
2021. december 17-én 19 órakor gyászmise lesz Kóbor Jánosért a Szent István Bazilikában.

 

 

 

 

 

OMEGA TESTAMENTUM     4x  PLATINALEMEZ 




ISTEN VELETEK !

Benkő László (1943-2020)

Megrendülve tudatjuk, hogy Benkő Laci, az Omega együttes alapítója, hosszas betegség után elhunyt. A magyar rockzene meghatározó alakját rajongók és tisztelők milliói gyászolják itthon és külföldön egyaránt. Hiábavalók a szavak, fájó a csend, döbbenten idézzük fel életművét, zenéjét, szeretetteljes mosolyát. Benkő Laci örökre velünk marad.  /2020.11.18./

Mihály Tamás (1947-2020)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Mihály Tamás, az Omega együttes Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas basszusgitárosa elhunyt. Meghatározó alakja volt a hazai rockzenének, az Omega mellett szólólemezei és színpadi művei is maradandóak. Emlékét örökre megőrizzük.  /2020.11.21./

Omega

Benkő László fája Budapesten.

 

MEGJELENT A TESTAMENTUM !!!

14 év után végre csütörtökön (2020.11.26.) megérkezik az Omega új sorlemeze!
Az új album a MOL kizárólagos terjesztésében lesz kapható Magyarország területén. Több, mint 200 töltőállomáson lesz beszerezhető 990 Forintos áron!
Hamarosan közzétesszük a részletes listát a kijelölt töltőállomásokról.

 

KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOK:

 

  

 

Közlemény

Negyedszázaddal ezelőtt, történetünk addigi legnagyobb koncertje rendkívül viharos körülmények között zajlott. Az égiek teljesen átformálták a tervezett koncertet, de mi Omegások – együttes, technikusok és nem utolsó sorban Ti hetvenezren – nem engedtük, hogy a körülmények győzzenek. Az Omega történetének egyik legemlékezetesebb eseménye lett.

Most 25 évvel később hasonló helyzet adódott, ezúttal a technika miatt. A monumentálisnak tervezett nyitó perceket tette tönkre az egész koncertet vezérlő központi keverő fatális meghibásodása. Mikor eljutott hozzánk a probléma oka, azt hittük, hogy itt a vége mindennek. Hála a stáb gyors helyzetfelismerésének és cselekvésének, tíz perc alatt sikerült megoldást találni, és ha nem is a délutáni hangbeállás precizitásával, de hibátlanul folytatódott a koncert. Mindannyiunk nevében köszönjük azt a felénk áradó aggódásotokat és szeretetet, ami erőt adott, hogy végül ezúttal is egy emlékezetes eseményen legyünk túl.

Ahogy akkor, most is ez a szeretet, megértés, türelem és kitartás segített a problémák legyőzésében. Minden koncert egy nagy találkozás, lélektől lélekig szóló zene, de a háttérben ez egy technikai sportág is, ahol időnként előfordulhatnak fatális esetek, ezért elnézéseteket kérjük.

A 2019-es Tűzvihar turné során, tűzön-vízen át 5 országba jutottunk el és egy év alatt több koncertet adtunk, mint 40 éve bármikor. Ha ezt Veletek együtt így tudjuk folytatni, akkor a történet folytatódik – Életfogytig Rock and Roll!

Omega együttes

Molnár György és Szekeres Tamás legújabb lemezei:
(Megvásárolhatók, és előrendelhetők a Rockdiszkontban)

 

 

.

NÉPSTADIONI JUBILEUMOK:



 

VIDEORITKASÁGOK:

 

 
 
 


 

MEGJELENT!

Megjelent az Omega – Volt egyszer egy vadkelet (Once upon a time in the east) c. albuma.
Kapható szimpla CD-s kiadásban booklettel, és dupla CD-n is.

 

Booklet (18 oldalon), és az Új Omegazin (64 oldalon)

 

Cikkely Lajos – AZ OMEGA – ahogy én láttam…
Megjelent egy fantasztikus fotóalbum Cikkely Lajos emlékére. Az albumot több, mint 30,000 képből válogattuk! A kassai koncerten lehet először hozzájutni, a teljes bevétel Lajos családjához kerül. 



( Ha kiváncsi vagy, mi történt a rendezvényeken, klikkelj a képekre! )

omega anthology usa

Omega – Anthology 1968-1979 (2CD)

A Los Angelesi Cleopatra Records kiadó egy dupla válogatást jelentet meg az Egyesült Államokban. A dupla CD megrendelhető a kiadónál, valamint a nagyobb webáruházakban!

 

 
 
…
 

 

 








kovacsics