Az 58 (!) éves zenekar elkészítette a 17. stúdiólemezét, ami egyfajta összegzése az előző évtizedek munkásságának. Az Omega mindig is fontosnak tartotta a fejlődést, az építkezést, így a Testamentum is túlzás nélkül tekinthető a következő lépcsőfoknak.

Ezt megelőzték a zenekar komolyzenei átiratai, a Szimfónia, a Rapszódia és az Oratórium, melyek hatásai keverednek az együttesre jellemző progresszív és space rock hangulatokkal, megbolondítva egy olyan zenei világgal, mint Hans Zimmer teátrális filmzenéi, vagy éppen a Rammstein zakatolása. Ezek egyvelege a Testamentum, ami Kóbor János zenekarvezető énekes szerint „egyfajta totális rock, talán a Dream Theater populárisabb anyagaira emlékeztet”.

Ami a Testamentumot illeti, akár egyfajta összegzésnek is felfogható. A dalszövegeket a lassan fél évszázada szerzőtárs Sülyi Péter, valamint az ugyancsak veterán harcosnak minősülő menedzser-producer Trunkos András jegyzi. Tartózkodva a napi politikától, a direkt társadalomkritikától, főként költői eszközökkel kifejezett filozófiai fejtegetésekkel, a keresztény hagyományokkal (Gloria et honor deo, Halotti beszéd) foglalkozik.

A Nyitány és az Utolsó ítélet (mint finálé) kerete közé szorított, összesen tizennyolc tételből öt újragondolt, korábbi szerzemény is helyet kapott. Közülük is kiemelkedő a Varázslatos fehér kő, amely most huszonegyedik századi köntösbe öltözött.

A 200 évvel az utolsó háború után a korongon most Hangyanép (Szörnyű porszemek) címmel méltán tart igényt a lemezhallgató által esetlegesen felállítandó szubjektív számlista első helyezettjére. A dallamon szerencsére mit sem változtattak, viszont ami az új szöveget illeti, nyomokban sem emlékezetet az eredeti, hasonlóan veretes dalversre. Minden valószínűség szerint ez lehetett az 1971-es eredeti dalszöveg, amelyet a Bors–Erdős hanglemezgyári vezetőpáros cenzúrája – disztópiának ítélve – 200 évvel az utolsó háború után címmel engedett (kis)lemezfelvételre.

Az új szerzemények dallamosak, néhol felkavaróak, máskor nyugalmat árasztóak, jórészt a gigantikus hangszerelésnek, illetve a pszichedelikus hatásoknak köszönhetően. Az Omega vérbeli huszonegyedik századi megszólalású, igényes albumot csinált.

A legendás Omega szállította le 2020. legnagyobb példányszámban eladott albumát, a Testamentumot. Magától értetődő volt az alkotók számára, hogy az eddig négyszeres platinalemezt hozó albumot hanglemezen is meg kell jelentetni.

A terjedelme miatt már eleve dupla albumot igénylő vinylkiadásra Kóbor János átalakította a dalsorrendet és 3 extra dalt helyezett fel. Új koncepció mentén haladva két részre bontotta az anyagot.

Az első rész az Ó-Testamentum címet kapta, és javarészt korábbi szerzemények új változatait tartalmazza, míg a második korong, az Új-Testamentum szinte csak új dalt tartalmaz.

Az album teljesen új, hanglemezre optimalizált masztert kapott. Az impozáns anyag természetesen az őt megillető csomagolást kapta. A borítóban a fekete hanglemezek mellett egy 8 oldalas szövegkönyv is helyet kapott, a korongokat pedig nyomtatott tasakok védik a sérüléstől.

 A vinyl kiadásra Kóbor János 3 extra dalt helyezett fel. Ezek kerültek fel a maxi CD-re.

A háromtételes anyagon két újraértelmezett és egy eddig hivatalosan nem publikált Omega dal kapott helyet, Az Égi jel, a legutóbbi album címadó dala, és a Búcsúztató, az 1973-as Omega 5 befejező tétele. Természetesen mindkét dal a Testamentum hangulatvilágához lett igazítva.

A maxi záró felvétele, az Elfújta a szél koncertekről ugyan ismerős lehet, de a Testamentum hanglemez-változatán, illetve ezen a maxi CD-n jelenik meg hivatalos formában először.

Ez a maxi CD a Testamentum kiegészítése, ezzel a 3 dallal lesz teljes az utolsó Omega album.